Külső behatolás | 8

- Tehát összegezve az eddig elhangzottakat. Belekezdtél a meditációkba és szembe találtad magad olyan dolgokkal, amikkel egy átlagember nem. Felnőttél a feladatokhoz és sikerrel jártál.

- Inkább úgy mondanám, hogy átlagemberként kezdtem úgy, hogy komolyan vettem azokat, amiket erről ezt megelőzően az ezós könyvekben olvastam. Hogy mindenki az egyéni útján jár, amiben elmehetsz ide-oda, hogy felszedj magadnak dolgokat és tanulást, de akkor is az egyéni utadon maradsz. Ez az út találkozhat másokéval, de ha ezek az utak elvezetnek egymástól, akkor el is engeded őket. Na ez találkozott a valósággal.

- Mi ez a valóság?

- Hogy ez a világ tele van hiú és irigy emberekkel, akik személyisége közel sincs azon a szinten, ahol a képességeik alapján lenniük kellene. Válogatás nélkül gyűjtik a csoportjaikba az embereket, akiket szó szerint megszállnak a szövetségeseikkel és átlényegítik őket olyan kollektívákba, amikre a szigorú hierarchia a jellemző. Miközben nyomatják az angyalkás dumát és papolnak a szabadságról, meg a mókuskerékből kitörésről, de elhallgatják a valódi szándékaikat, no meg azt, hogy egy másik mókuskerék vár ezekre az emberekre, amihez képest az előző maga volt a szabadság. Úgyse tudnak mit tenni. Ezt amúgy a szemembe is mondták, úgy értem a harmadik szemembe.

- Miért kezdtél bele?

- Az első ok, ami a jövőben van olyan, amit nehéz elmondani olyanoknak, akik ebben nincsenek benne. Ők úgy neveznék, hogy ez az elkerülhetetlen sors, én úgy, hogy magasabb dimenzióban nem köt téged a 3D folyamatos idővonala és a jövőnek egy pontja lesz a T0, ami felé elindulnak az események. Hogy miért kezdtem bele, az a második ok, ami 3D-ben az okként jelenik meg és teszi logikusan érthetővé ezeket az eseményeket. Ez pedig az volt, hogy nem ment a cégem és nem értettem miért. Mivel az ezós könyvekből emlékeztem arra, hogy "az történik lenn, ami történik fenn", felmentem megnézni, amit csak meditációban tehettem. Úgy gondolom, ez nem az a tipikus eset és innen indult a nagy félreértések sorozata, amikor fenn azt hitték, én is egy olyan szerencsétlen ember vagyok, aki közösséget keres.

- Ekkor kezdődtek a harcok, amikről beszéltél és nehéz elhinni, hogyan élted túl.

- Túl értékes voltam nekik, úgy értem nem én személyesen, hanem az energiáim. Amikor kilőtték a tudatomat és megszállták a testemet, arra sem számítottak, hogy az önállósítani fogja magát és nem fognak elbírni vele. Az első ok alapján, ami még följebbről indul pont az történt, aminek történnie kellett, hogy megjelent egy ottani problémákat megoldani képes és erre alkalmas lény, a második ok pedig az volt, hogy ezek itt fenn kilőtték a tudatomat a konfliktus megoldása céljából. Amolyan állóháború alakult ki, amiben én 20 évig tudtam meditálni, ők 20 évig lopták az energiát. De voltak olyan hülyék, hogy elkezdtek uralkodni, ráadásul engem a nyomorszinten tartottak, meg a terveik a fizikai világunkkal is kezdték veszélyeztetni a magasabb szempontokat, így intézkedési kényszerhelyzetbe kerülve felfüggesztettem a mélytransz meditációkat és megkezdtem a visszatérést. Ami azt jelenti, hogy újra elkezdtem őket a hátamon érezni, ők meg újra találkoztak a régi problémával, de már nem egy kezdővel állnak szemben.

- Eljutottál a külső behatolás forrásáig?

- Igen és itt hasonló lesz a helyzet, mint amikor az ember a munkahelyén van (ez nekem az admin szint) másképp viselkedik, mint a magánéletében (ami most a játék szintnek felel meg). Azaz van a problémának egy szakmai vonatkozása, ahol megoldottam a problémát és van egy hétköznapi vetülete, ahol már oldalak vannak, barátok és ellenségek. Most épp egy olyasmit tesztelek, hogyan illeszthető össze a két dolog úgy, hogy barátokkal és ellenségekkel interakcióban végezzem el azokat a feladatokat, amik várnak rám adminként.

- Mi ez a tesztelés?

- Jogosultságokkal láttam el egy abszolút hatalmat, amit nem szerencsés alacsony látószögön azok nélkül használni. Csak hogy érthető legyen, bármit megtehetnék és bárkit megdughatnék, ám a saját szabályaim rám is vonatkoznak. Ezért amikor a visszatérésnél visszaszűkül a tudatom, csak annak kompetenciájáig terjed a hatalmam is. Ennek vannak azonban olyan hátrányai és vetületei, amikre az ember csak úgy jön rá, hogy belülről nézve benne is találja magát olyan helyzetekben.

- Mik ezek a saját szabályok?

- Ezek általában olyan univerzális sablonok, amik mindenkire ráillenek. Ha például közös dologba kezdek valakivel, annak vannak paraméterei. Ezek pedig az alkalmasság, képesség, kompetencia és a szabad akarat. Oda és vissza, mert az ember ha hatalma van hajlamos arra, hogy csak egy irányban vegye ezeket figyelembe. De ezek a szabályok azok, amik jelentősen meg is nehezítik az ilyesmikre nagy ívben tojó idegenek dolgát, akik nem képesek nőt rám küldeni, mert az eddig nem volt benne a világképükben, hogy én nem vagyok alkalmas az ilyesmire, miközben bárkit megkaphatnék.

- Hogyhogy nem vagy alkalmas az ilyesmikre?

- A gyors IQ növelés titka az, hogy megpróbálod önmagadat mások szemével reálisan látni. Ha én egy nő szemével magamra nézek, egy párkapcsolatra alkalmatlan embert látnék, akinek esze ágában sincs megfelelni a női elvárásoknak. Ehhez olyan nő is kell, akit nem könnyű megtalálni a személyzeti politikára és az emberi minőségre is tojó lényeknek.

- Mondasz ennél konkrétabb példát?

- Ha 33 évesen kezdtem és most 53 vagyok, az elméletileg 20 év, amit félig téridőn kívül nem érzek most 20 évnek. A társadalom elvárja, hogy egy 53 éves ember egy korban hozzá illő nővel kezdjen, ám én így nézve nem érzem magam többnek 40 évesnél, mínusz azok az évek, amik egy későn érő típusnál jelen vannak. Ám a sok 25 éves csajból kevés gerjed az 53 évesekre, én pedig kevésbé gerjedek azokra a témákra, amik egy 25 éves csajt érdekelnek. Az is nehezíti a dolgukat, hogy nem ismerik el a rangomat, így figyelmen kívül hagynak pár létfontosságú paramétert. Ha mondjuk sikerülne egy ostoba ribancot rám mágiázni, azt még följebb nagyjából az univerzum úrnőjének tekintenék és értetlenül néznének rám, hogy mit akarok ezzel a kecskével, mert a tudatszintet néznék és az kábé ilyen hatást keltene. Ez a példa arra is jó, hogy ezt az egészet érzékeltessem, hogy a csak maguk érdekeit néző, magukat felsőbbrendűnek tartó, de alacsony látószögű ostoba lények mekkora problémát okoznak, hogy emiatt fel kell függeszteni egy ilyen meditációt és vissza kell térni megoldani azt. Nagyjából úgy, hogy senki sem érti a helyzetet, aki érti se nagyon hiszi, így lényegében egyedül vagyok egy olyan közegben, ahol ráadásul még bolondnak is néznek.

- Gondolom a bizonyítás nem lenne egy rossz ötlet.

- Amire azonnal össze is hívnák a nemzetbiztonsági válságstábokat és én lennék a szuperhősfilmekből jól ismert gonosz, aki a világ feletti uralomra tör.

- De ha mindez igaz, amiről beszélsz, előbb utóbb úgyis bizonyítasz, ha elkezded a munkát.

- Egy olyan idióta környezetben, ahol mindig a számukra legideálisabb megoldást ajánlom fel, amit sosem fogadnak el. Hogy aztán később azzal vádoljanak, miért nem azokkal kezdtem.

- Egy példát rá.

- Most az a vád, hogy miért nem vagyok velük normális és segítőkész. Amikor azzal kezdtem, hülyének néztek, orvtámadással megszálltak és most ezt sírják vissza, mert most ahogy meglátom őket, azonnal lövök és ez beválik.

- De ezzel alájuk játszol, hogy jogosan vádolnak.

- Eljutottam arra a pontra, hogy már nem érdekel, ki mit gondol. Teszem a dolgom, amit úgyse fog megérteni senki, ám a végén mindenki örül majd. Ezt az egészet így még összeszedve soha senkinek nem mondtam el, de jó kis PR cikk lett belőle, amit a jövőben biztosan értékelni fognak.

- A jövőben?

- Ez a világ tele van utólag okos emberekkel. Ma ez alig érdekel valakit, később pedig már én nem fogok ilyesmire ráérni.