4 | Túl nagy és túl kicsi

A fizikus az atom kísérlete arra, hogy megértse önmagát. (ismeretlen)

Az emberiség pályára állította a Webb űrtávcsövet, ami betekintést ad számára a 'túl nagy' világába és felfedezett újabb kvantumrészecskéket a 'túl kicsi' világában is. Az a legfőbb probléma a belső spirituális csatornákon át érkező információk terén, hogy ezeket nem lehet bizonyítani, ezért a tudomány meg sem hallja őket. A helyzeten talán változtatni tud az, ha olyan emberek kerülnek a spirituális csatornákhoz közelebb, akik agya képes ezeknek az információknak a megfelelő dekódolására. Mert az nem várható el egy halásztól, hogy megértse a kvantumösszefüggéseket, ám ha a tudósok mereven elzárkóznak a spirituális fejlődéstől, csak a halászok számára marad ez az út nyitva. Általánosságban elmondható, hogy ezek az információk a teljességet tartalmazzák, ám csak annyi fordul át belőle, amire a befogadó agya képes. Ezeknek a spirituális csatornáknak a jellemzői az ihlet és a véletlen is, ami azt jelenti, hogy a tudomány eddig is élt ezzel a lehetőséggel, ám csak ösztönös módon, pedig a lehetőség nyitva állna a tudatosra is.

Amikor belemerültem ennek a világnak a kutatásába, elméletileg lehettem volna tudós is, ha csodagyerekként pár év alatt elvégzem az egyetemet is és úgy kezdhetek ebbe bele, ám akkor szembe találkoztam volna a tudomány problémájával a spiritualitás felé vezető úton. Ez pedig az, hogy ha mindent megtanulok, onnantól a gondolkodásom ragaszkodni fog a megtanultak kereteihez és vagy tévútra kerülök, vagy megrekedek valahol. Ha pedig halászként teszem ugyanezt, nem érek célt. Maradt az egyetlen lehetőség, hogy úgy jutok el a felsőfokú diplomákhoz, hogy lényegében nem tanulok semmit és mire a meditációkhoz jutok, a lehető legszélesebb ismereteim legyenek a világról a feladathoz szükséges rendkívüli intelligenciával. Az emberek az autodidakta módon szerzett tudást csak akkor ismerik el, ha siker társul hozzá, amin csak a fizikai síkot értik. Nézzük mit értem el. Felfedeztem olyan dolgokat a hologramról, amiket mások azért nem, mert ezek 'tiltott tudásnak' számítanak minden vallási környezetben. Én azonban meg sem vagyok keresztelve és mivel egyedül meditáltam, nem volt senki aki ezeket megtiltsa. Rájöttem arra, hogy létezik egy sáv a szellemi és a fizikai síkok között, amivel egyik sem foglalkozik ilyen-olyan okokból és oka számos olyan problémának, amivel 'ez a helyzet, nincs mit tenni'. Dehogynem, csak figyelmen kívül kell hagyni minden tudást és tanítást, valamint a szükséges emberi minőségben és tudatszinten, építő-alkotó szellemben kell hozáállni. Mire végeztem, elmondhatom, hogy egyszerre lettem túl nagy és túl kicsi. Túl nagy azért, mert nehéz lenne elmondanom, mit hoztam létre és ezzel milyen spirituális ragot szereztem, túl kicsi pedig a szemetekben, akik csak azt látják, hogy nem dolgozom és nincs jövedelmem.

A hologram belülről elképesztően gigantikus. Egyszer egy csillagász addig erősködött, amíg sikerült elérnie azt, hogy a Hubble űrtávcsövet az űr egy apró fekete területére irányítsák 100 órára (amire tudomásom szerint egy hosszú hétvége során került sor) és mindenki ledöbbent, amikor galaxisok bukkantak fel a képen. Innen indult a mélyűr felfedezése és a Webb űrtávcső. Ám van ezzel egy kis probléma, ami a tudomány egy másik területén merült fel. Hipnózis kísérletek során kiderült, ha ebben a tudatállapotban elhiszed a kezedben lévő érméről, hogy az egy izzó fémdarab, megég a kezed. Ebből egyenegesen következik az, amiről amúgy egyes vallások és világnézeti filozófiák beszélnek, hogy a fizikai világ valójában nem létezik, azaz a világunk csak egy illúzió. Ám a hologram ismeretében ezt ponotsítani lehet, amit a ma embere úgy érthet meg a legkönnyebben, mintha a világ egy holografikus videojáték lenne, amiben benne élünk = játszunk. Már ma is vannak olyan játékszerverek, amik gigantikus méretű pályákat tartalmaznak, pedig az egész elfér a szobád sarkában. Ha pedig egy ilyen kalandjátékban öntudatra ébredne egy karakter és megkérdezné tőled, a játékostól, hogy mi a tér és az idő, mit mondanál neki? Nem tudnál neki mást mondani, mint amit az 'angyalok' mondanak nekünk.

A spirituális tudati tartományokban eltöltött rengeteg idő (20 év 0-24-ben) gigantikusnak tűnik egy ember szemében, ám az univerzum szemszögéből csak egy pillanat törtrésze. Ahhoz, hogy ezt a feladatot el tudjam végezni, a megfelelő tudatszintre kellett jutnom, hogy párhuzamos és alternatív valóságokat hozzak létre, amiben lehetővé vált az, hogy ez a 20 év arra legyen elegendő, hogy az ezekből érkező információkat rendezzem és tovább értelmezzem. A probléma alapvetően az, hogy bizonyos szférák / dimenziók összeakadtak a 3D holografikus frekvenciáin, eredménye egy csomó olyan fizikai világ, ahol ezek az eltérő világok testet öltöttek. Elég csak a mi valóságunkban a Földre gondolni, ahol mindjárt három egyisten is van, azon kívül pedig még egy csomó vallás és civilizáció és mivel mindenki ebbe született, ezt is tekinti természetesnek. De nem az! Ez maga az anomália, csak annyira az orrotok előtt van, hogy észre se veszitek. Ilyen bizonyítékok vannak még, mondjuk a harmadik szem létezése, mert amikor alszol és álmodsz, akkor sincsenek nyitva a szemeid, mégis látsz képeket. Maga az álom a szemeid előtti bizonyíték mind a spirituális világ, mind a párhuzamos valóságok létezésére, mégsem gondol erre senki. Biztos túl kicsinek érzed magad ezekhez a túl nagy dolgokhoz.

Kíváncsi leszek, az asztrofizikusok vagy a kvantumfizikusok jutnak el előbb oda, hogy rádöntsék az ajtót a makrokozmosz-mikrokozmosz elméletre, de a fraktál segíteni fog. Ha a világ fizikai formája valójában csak egy díszlet, akkor a világ minden tudásánál többet fog érni egy darab pici információ, plusz annak gyakorlati érvényesítésének képessége akár egy olyan lény részéről, akinél még egy halász is többet tud. Előttem már sokan rájöttek ezekre, nem én vagyok, aki a spanyolviaszt szarta, ám eddig mindenki rácsapott a mézesmadzagra, pedig ha tovább mentek volna, ott találták volna magát a mézet.

Az anomália rendezésére több megoldás született, de senki sem nézett rá lehetőségként. Mindenki csak a problémát látta benne, csak a saját szubjektív nézőpontjából gondolkodott és erővel akarta megoldani lehetőleg úgy, hogy csak neki származzon haszna belőle. Én ezt a fentebb említett sávot elláttam értelemmel, rendszert vittem bele, tisztességesen kidolgoztam a részleteit és el is indítottam. Ha röviden akarnám vázolni, az anomáliát határokkal láttam el és kiírtam rá, hogy ÉlményPark. A szellemi síkok felől nézve login rendszerrel, hozzáférési jogosultságokkal, multiplex mozikkal, a fizikai sík(ok) felől nézve pedig ezzel a négy területtel:

Oktatás-Tanulás
Gyógyítás-Gyógyulás
Élmény-Kaland
Kutatás-Fejlesztés

- Te magad mondtad, hogy az univerzum gigantikus. Erre akkor sem lehet elég kapacitásod, ha valóságokat nyitogatsz.
- Na látod. Ha programozást tanultam volna, én is erre jutok.
- Nem tudsz kódolni?
- Valamikor a BASIC nyelv elején leálltam vele.
- Akkor hogyan nevezed magad holoprogramozónak?
- Ha létrehozok valamit, ami addig nem volt, akármi lehetek benne. Egy tanult programozónak nagyon különleges embernek kell lennie, ha át akar állni a holoprogramozásra, amit én más szóval precíz álmodásnak is neveznék.
- De mi itt a kód?
- Paraméterek, elvek, filozófiák. Sosem konkrétumok. Így pedig mindegy, mekkora az univerzum, ha mindenre ráilleszthető.
- Létezik ilyen különleges ember?
- Egy már biztosan van.
- Egy mire elég?
- Arra mindenképp, hogy átlássa a munkát, ellenőrizzen és kijelölje a fejlesztés irányait és részleteit. De hogy mire elég még, azt majd ő tudni fogja.
- Milyen munkát és kik végzik?
- Ti, amikor elmélkedtek, gondolkodtok és álmodtok Gumimaci üzemmódban.
- De mindezt hogy és milyen jogon?
- Túl kicsi ember vagyok ahhoz, hogy elhidd, mekkora istenné váltam.